Elkezdtem:2024.03.11.hétfő
Író: Thomas Wheeler
Illusztrációk: Frank Miller
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 460
Nimue számkivetettként nő fel. A fekete mágiával való kapcsolata miatt druida falujában rettegnek tőle, így a kétségbeesett lány el akar menekülni... Azonban a vörös paladinok lemészárolják az egész falut, és Nimue élete örökre megváltozik. Haldokló anyja felszólítja, hogy vigye el az ősi kardot egy legendás varázslónak, így Nimue lesz népének egyetlen reménysége. Küldetése során aligha van ideje bosszút állni, mégis, a benne egyre növekvő erő miatt semmi másra nem tud gondolni. Nimue szövetséget köt Arthurral, a jóképű zsoldossal, valamint Britannia menedéket kereső tündérnépeinek tagjaival. Megforgatja a kardot, amely az egyetlen, igaz királyt illeti, lekaszabolja a paladinokat és egy romlott uralkodó seregét is. Küzdelme során megpróbálja egyesíteni a tündérnépeket, igyekszik bosszút állni a családjáért, és felfedezni a sorsát övező titkot. És talán egyvalami változtathatja meg a sorsot: az, ami a penge végén található.
forrás: libri.hu
Rögtön a lényeg: 04.08. Ez azért megijeszt, 03.13. Óta nem olvastam újra, elmentem mellette, kinyitottam, össze csuktam, de nem ültetett le.
Mivel szeretném hozni az áprilisi olvasnivalót ez a könyv nem is kap több esélyt.
Sarah J. Maas könyvei szünetekbe is leültettek olvasni.
Szóval bármennyire is tetszett a könyv, nem csábított vissza Nimue pedig ott ragadt a 82. Oldalon.
Tavaszi Szünetbe olvastam a molyon az értékeléseket, volt akinek tetszett, volt akinek nem, azzal viszont sokat együtt értünk, hogy Miller rajzai sokat rontanak az írás élvezetén.
Nehezebb is súlyra ettől a könyv mintha 600 oldalt cipelnék 300 helyett.
Sokan panaszkodtak Nimue gyerekesség. Nálam az ok a rajzok voltak, én szeretem elképzelni az olvasmányt, mikor megvettem nem is sejtettem, hogy illusztrált.
Ezért jó az, hogy, az ember bele lapozhat a könyvbe. Én itt meg se tettem, annyira fel voltam dobva, hogy könyvbe is van, hiba volt.
Saját véleményem: Nem rossz könyv, tetszik a sztori, az ahogy össze van rakva. Féltem, hogy Nimue nagyon gyerekes lesz, de szerencsére eddig nem volt vele gondom.
A legnagyobb bajom, ami olvasás közben iszonyatosan zavart az a Millerre jellemző rajzok voltak a könyvben. Lehet valakinek tetszik, engem nem fogott meg, sőt, sokkal jobban haladtam volna ha nincsenek.
Ma ennyit haladtam, Merlin alakja nagyon bejön, igaz iszákos, de próbálja visszaszerezni régi képességét és ez nekem nagyon imponál.
A könyvbe a történések rendesen forognak viszont, van bőven véres jelenet. Ezzel pedig még inkább úgy érzem, hogy nem egy képregény szerű könyvet kellett volna készíteni belőle hanem az egyszerű rajzaival úgy jó ahogy van.
A 82. oldal felé már elvesztettem a lendületet, már nem tudtam többet felvenni. Eleinte azt hittem a rajzok, de valamiért nem hívott vissza a könyv. Nagyon sajnálom, mert érdekelt volna, de vagy az írás stílus, vagy egyszerűen a sztori, lehet a három együtt, de a lényeg, hogy letettem.
:: Ezt a könyvet olyan gyűjtőknek ajánlom aki szereti Miller munkásságát.
