Fülszöveg 2022 | magyar nyelvű | puhatáblás, ragasztókötött | 361 oldal
Író: Genevieve Gornichec
Egy száműzött boszorkány beleszeret Lokiba, és ezzel az istenek haragját vívja ki ebben a megindító, elsöprő erejű történetben, ami újragondolja az északi mitológiát. Angurboda története ott kezdődik, ahol a legtöbb boszorkányé véget ér: egy égetésnél. Ezt kapja ugyanis büntetésül Ódintól, amiért megtagadja tőle a jövő ismeretét. A tűztől sebzett és erejétől megfosztott Angurboda egy távoli erdő rejtett zugába menekül - itt talál rá egy férfi, aki Lokiként mutatkozik be, és a nő kezdeti bizalmatlansága ellenére hamarosan őszinte és igaz szerelem szövődik közöttük. Hamarosan három különleges gyermekük születik, különleges sorsokkal. Angurboda a világ végén, Ódin mindent látó szeme elől rejtve neveli őket, ám, ahogy lassan visszanyeri látnoki képességét, úgy ébred rá, hogy boldog élete - és vélhetően mindenki másé - nagy veszélyben van. Hamarosan el kell döntenie, hogy elfogadja saját és családja végzetét, vagy fellázad és megváltoztatja a jövőt.
Genevieve Gornichec regénye az egyik legősibb mitológiából táplálkozik, és a modern világ emberének mesél el egy felejthetetlen történetet szerelemről, veszteségről és reményről.
info: https://www.libri.hu/konyv/a-boszorkany-szive
Elkezdtem: 02.14. Szerda
Az elején leszögezem a véleményem az enyém, elolvastam a molyon is a többiekét, ezért szereztem is be a könyvet, de.
A könyv 361 oldalas, 18 nap telt el március nyolcadikáig, a legtöbb 300 oldal körüli könyvet két hét alatt, vagyis, pontosítok, nyolc nap alatt kiolvastam. És akkor rátérnék miért is vezetem fel ezt az egészet így.
Angurboda alakja szerethető volt, ahogyan megismerjük az új életét, és azt, hogy mi is történt miután száműzetésbe kerül. A véletlennek köszönhető, hogy megjelenik Loki a boszorkány szívével, ez indítaná be az egészet, viszont a szerelem kettőjük között annyi, mintha tőled olvasó megkérdezném kérsz – e egy kocka csokit. Nem táblát, kockát. Nem azt mondom, hogy legyen nagyon teletűzdelve, de még a csók érzetét sem éreztem, csak megcsókolta Loki a boszorkányt, számomra nagyon érzelem mentes volt kettőjük kapcsolata.
És ide ki is térnék, nem azt vártam tőle mint a legtöbb spicy könyvben most trend, de üresnek éreztem kettőjük között mindent és ez viszont baj ha valaki szerelmi szálat, sőt, cselekmény leírást is akar bevinni az írásában.
Loki egy igazán üres karakter, aki nem keres mást csak a bajt. Próbált az írónő behozni némi érzelmet, miért is teszi az Isten mindezt, de aztán ez a szál mintha eltűnt volna és maradt csak a csíntevések sorozata.
A poénok számomra laposak voltak, sokszor néztem, hogy akkor ezen most nevetnem kellett volna?
Loki lépéseivel, árulásával elérte, hogy nem tudtam szeretni, sőt konkrét megutáltam.
Sok részen volt, ahol már inkább hajtottam magam, nem élveztem az olvasást, keresni akartam a történéseket, nem tudott lekötni.
És akkor végre a 235. oldalon megérkezik a felmentő sereg, egy öreg nőstény farkas személyébe, na onnantól kezdve tudott a könyv odakötni, elkezdtem élvezni, falni az oldalakat.
A végére pedig dühösen tettem el, azzal a gondolattal, hogy ez a könyv amilyen borzalmas volt számomra a végére voltak részek, amik miatt még is elsírtam magam.
Nem akartam elengedni a kezét, de eldöntöttem, hogy vagy így, vagy úgy, de március nyolcadikán elakartam már engedni a kezét. Sikerült a végére érnem, de nem lesz a kedvencem, nem is mondanám azt, hogy nekem többször olvasós lesz.
De ez az én véleményem, másnak meg más nem tetszik, ami nekem igen. Pontosan az ilyen könyvek miatt kezdtem el a blogomat, hogy lássátok, hiába ez az új könyv olvasási mánia, nem mindig jön be az, ami másoknak igen.
Befejezve: március 08.
