Sarah J. Maas ~ Szárnyak és pusztulás udvara

Fülszöveg:

Elkezdtem: 2023.11.06.

Oldalszám: 762

Előzmények mielőtt olvasni ültem: Három negatív kritika abból kettő youtube, egy molyon.

Mielőtt neki ülnék kiemelem: Azért az a kritika is kicsit máshogy fekszik a szemembe mikor látom teljes egészében az érintett részeket. Van, ami számomra is kicsit erős volt, de összegezve, jómagam sem tudom mit tennék, ha kialakulna egy hasonló helyzet.

Készülünk a csatára Hybern hadat üzent, és csak úgy nyerhető meg ha azokat, akiket lehet magunk mellé állítjuk.

Rhys egyenlő partnerként kezeli a feleségét, sokaktól azt olvastam, hogy már elég papucs módjára viselkedik ahhoz képest milyen.

Szóval megírom az eddigieket, most van 2023. 12. 08. Egy hónapja ültem neki, és ahhoz képet, mennyi negatív kritika érte és jómagam sem tudtam mindennap olvasni meglep, hogy falom az oldalakat. Pedig lassan olvasok és ezt a későbbiek folyamán majd ti is fogjátok tapasztalni, hogy lesz olyan könyv, amivel jóval lassabban is fogok haladni.

Még is, ez az regény nekem nem okozott gondot. Néha úgy éreztem lehet felesleges volt pár rész, de azért, hogy jobban bele lássunk kell és kihagyhatatlan.

Nincsenek felesleges részek, ahogy abban sem szenvedünk hiányt, hogy Freye és Rhys között dögivel történnek lepedő akrobatás történések.

Végre Nestából is kapunk egy falatot, ami számomra azért is fontos mert nagyon utáltam, de ahogy kezd előttem kinyílni, tényleg kezdem megszeretni. A többiekről is megtudunk kulcsfontosságú infókat, amitől lassan kezd összeállni ez a világ.

Lehet én vagyok túlontúl elfogult, de nem éreztem Rhys papucsságát.

Iszonyatosan nehéz felépíteni egy világot, ahol ráadásul a király és királynő egyenrangúak. Bevallom eddig nem is olvastam ilyet. Ha más igen, attól szívesen várom a véleményét és élményét milyen is volt ehhez hasonló szituációt olvasni. Én azt mondom, lehet ez a papucs érzet ezért alakul ki mindenkiben, mert a legtöbb fantasy könyvben van a király és a királynő alatta és ő csak akkor kap jócskán szerepet, ha kipotyogtatta az utódot vagy ha meghal a király és a kiskorú miatt neki kell egy ideig uralkodnia.

Talán a leginkább az tehetett rá, egy lapáttal, hogy az írónő nagyon megpróbálta éreztetni, milyen is egy lelki pár kötelék, tényleg a másik feled, akit talán mindenki keres a valóságban. Nem tudom mi tett rá arra az érzetre, hogy Rhys papucs, nekem nem jött le.

Kiemelnék pár fontos részt. 

Youtube videón láttam, mennyire teátrálisan adta elő a véleményező ahogyan Feyre elengedi magát és megmutatja mindenkinek a képességét.

Nos, kezdjük.

Tamlin nem beszélt vele túl szépen, sőt, ha Rhys nem fogja be a száját azért durvább dolgok is elhangoznak, amire az én szemeim már csak kerekedtek.

Beron az Ősz ura provokálja Feyre nyugodt hozzáállását (Feyru így ejtsd. olvasd, a korábbiaknál is javítom!)

Noha meg lett beszélve, hogy nem mutatja meg, hogy mind a hét főúr képességét birtokolja, mégis elereszti a képességeit.

Véleményem: Amit itt Tamlin és Beron alakított a tárgyaláson ez a minimum, én tuti tovább mentem volna, de ez én vagyok, Feyre alakja még egész nyugodtan kezelte a dolgot.

Beron kivételével mind a hat főúr kész a szövetségre.

Nagyon részletesen jegyzeteltem 12.12.-től, ezt itt nem fogjátok olvasni, csak a tömör össze foglalást.

Nagyon tetszett ahogy szépen lassan minden összeáll, bejöttek ismert és nem ismert szereplők is. Volt kinek halála megrendített, és volt kinél elképzeltem volna, hogy bárcsak ő is elbukott volna a csatában.

Néhány tévhit és itt volt muszáj kicsit spoilert dobnom, ha nem olvastad még, akkor bocsi.

Sokan mondták, hogy kár volt Cassiant meg Rhyst feléleszteni.

Na ácsi bácsi, itt, aki meghalt az max Rhys, Cassian noha alaposan elgyepálták, de nem halt meg. És Rhys is nem az üstnek köszönhetően él, hanem a hét főúrnak, (hat plusz Feyre erejének hála, hisz már ő is uralkodó) ugyanúgy ahogy Feyre, ő neki is új életet adtak.

Sokan ellene vannak, hogy miért kellett Rhyst visszahozni.

Mert ez egy Fantasy könyv és ez a minimum, amit tett azok után, hogy legalább megpróbálják visszahozni. Kellett ez a rész, sőt enélkül a rész nélkül olyan üresen ültem volna, mint egy üres kenyér, vaj nélkül.

A rész, ami megtörte azt, ami életem elltet 22 éve alatt amióta olvasok talán sosem volt. Sírtam. Sírtam és potyogtak a könnyeim mikor Cassian elmondta Nestának, hogy sajnálja az időt amiért nem kaptak több lehetőséget.

Újra és újra és újra elolvastam, azt a kis részt. Annyira kellett nekem és a lelkemnek, mint egy egérnek egy kis darab sajt a hónapok után eltelt morzsák után.

Részemről: Iszonyatosan sok negatív kritika zuhatag után, sok megjegyzés után, ami főként arról szólt, hogy nem lett erős ez a könyv, büszkén állítom, de az lett.

Mindennel együtt, minden apró részletével, információ morzsáival, ármánykodásával, szerelmi részeivel, amiből kaptam bőven mindenki részéről, nem csak Rhys, Mor és végre azért érezhető Nesta és Cassian vonzódása is.

Imádtam, szerettem, minden egyes nap, vittem lelkesen a könyvtárban, esőben, hóban, fagyban, szélben, szomorúságban. 

Megnyugtatott mikor olyan nap volt és egésznap csak feküdtem és sírtam volna. Menedékemmé vált, én is kaptam egy helyet Velarisban, és a lelkem egy pici része ott is marad.

Örökké hálás leszek a gondolatnak, hogy elkezdtem, a második és a harmadik része mindig velem volt mikor az életem úgy alakult. Mindig is szerettem volna ilyen könyveket, és ez a sorozat végre elért hozzám is.

Nagyon várom, hogy elkezdhessem, végre Cassian és Nesta könyvét, de az ünnepek miatt, és a szünet miatt lehet csak jövőre lesz. Minden esetre, bárhogyan is alakul, én jegyezni fogom mikor kezdtem el és azt is mikor fejeztem be.

Ezt a csodát pedig ma 2023. 12. 16.-án ért véget számomra, otthon fejeztem be, mivel betegek lettünk, idén már nem megyek többet könyvtárba. 

De biztos vagyok, hogy később újra fogom olvasni.

Aki pedig még nem szerezte be a negatív vélemények miatt, azoknak bátran írom, hajrá!

Hátiszákot fel gondolatban, és uccu neki!

Jó olvasást kívánok hozzá! 😉